Megy a facebookon a megosztás!
Megosztunk képeket, híreket, információkat!
És ez nem egy esetben fontos, akár lényegbevágó is lehet, hiszen fontos, hogy az emberek minél nagyobb tömegei juthassanak hitelt érdemlő, valós információkhoz.
De van egy másféle megosztás, aminek a jelenlegi kormány már mesterévé vált!
Megosztják a társadalmat, a munkahelyi, a társadalmi közösségeket, a családokat, stb.
Egymás ellen fordítva az embereket.
Ellenségképeket kreálnak, elhitetik az emberekkel, hogy nem a kormány, hanem a másik ember, embercsoport a hibás, a felelős a problémáikért.
Természetesen nem csupán a kormány tehető felelőssé az összes egyéni problémákért gondokért, (pl balesetek, egyéni hibás döntések, stb.) ám a segítségnyújtás, illetve a megoldások keresése helyetti ellenségkeresés, az ellenségkép generálása mindenképpen a kormány számlájára írható!
Sajnos a megosztásnak ez a fajtája, a széthúzáskeltés, az ellenségkeresés, (És aki keres az talál is!) a másik ember hibáztatása, szintén jelen van a facebookon, felütötte a fejét a közösségeken belül.
De ennek nem kellene így lenni!
Mert amíg a másik megosztás épít, építi az ember tudását, a tudáson, a megszerezett információkon keresztül a lehetőségekre való rálátását, akár egy lehetséges jövőképet is létrehozhat, növelheti az önismeretünket, és ezáltal önbizalmat is adhat, addig ez a másikfajta megosztás csupán rombolni képes!
Rombolni az emberi kapcsolatokat ,rombolni a másikba, vagy a magunkba vetett bizalmat, rombolni a reményt, és még sorolhatnám!
Egységre kellene törekedni, nem széthúzásra, nem megosztásra!
Csak együtt, közösen érhetjük el céljainkat, együtt építhetünk fel egy szebb, jobb jövőt, amire még az unokáink, dédunokáink is büszkék lehetnek!
De ehhez fel kell adnunk mindazt, ami ennek akadálya lehet!
Ne az ellenséget lássuk a másikban, hanem azt az embert akivel a közös céljaink felé haladhatunk!
Ne tapossuk bele a már földön fekvő embertársunkat a sárba, mondván, itt most másról, többről, van szó, te és a te problémáid nem vagytok fontosak!
De ne is essünk neki a másik embernek a magunk problémájával úgy, mintha az, és csak egyedül az, az egész világ, vagy legalábbis az egész ország problémája (egyedüli problémája) kellene, hogy legyen!
Ismerjük fel, hogy mind fontosak vagyunk, és hogy sok kis részből lehet egy egész, és ez a gondjainkra, problémáinkra is igaz!
Ne csak a saját problémáinkat hangoztassuk, hanem legyünk készek kiállni együtt egymásért!
Ne azt keressük miben különbözünk, miben vagyunk mások (pl jobb, vagy bal) hanem bár nem feltétlenül gondolkodunk egyformán, nem feltétlenül értünk egyet mindenben, és nem is kell hogy mindenáron egyetértsünk, de törekedjünk megtalálni a közös céljainkat!
Ne mi akarjunk egyénenként lenni az egész, mert ahhoz úgysincs elég erőnk, de merjünk, és legyünk készek részei lenni az egésznek!
Ehhez persze meg kell tanulnunk adni!
Adni odafigyelést, adni a másik ember megértését, adni elfogadást, adni akár csak egy szívből jövő mosolyt, egy jó szót!
De ha valaki már úgy érzi, hogy ELÉG VOLT!!!!
Mit akar ez az ember már megint tőlem!
Már megint csak adjak!
Már annyit adtam, és adtam, és adtam, hogy nem maradt semmim amit adhatnék!
Adtam a családomnak, a rokonaimnak, adtam a barátaimnak, adtam, az államnak.
Csak adtam és adtam, és már nem maradt semmim, nem maradt pénzem, nem maradt hitem, nem maradt reményem, nem maradt semmim!
Akkor azt mondhatom, ha nincs semmid, akkor vesztenivalód sincs!
Ha úgy érzed nincs semmid, akkor is van még valamid amit adhatsz, két kezed, amit kinyújthatsz, megragadva a mások által feléd nyújtott segítő kezeket!
Csak így, együtt rombolhatjuk le a széthúzások, a megosztások sorsrontó hazugságait amivel az elmúlt években tudatosan mérgezték az embereket, és építhetünk egy kölcsönös tiszteleten, megértésen, elfogadáson alapuló szebb igazabb jobb élhetőbb Magyarországot!
Egy jogállami demokráciát, egy olyan országot, amelyet nemcsak mi, de gyermekeink, unokáink, dédunokáink is büszkén mondhatnak hazájuknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése